Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak,Felém mért nyújtod nyájasan kezed? Szívem, mely mindig későn érkezett, Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt. Leomlanék csókolni jászolágyad Mint ki mirhát hoz, s kit csillag vezet, De lásd, a mirha s csillag elveszett, És eltemettem minden drága vágyat. Álomsereg víg Fáraója voltam, S szép katonáim zengő csodasorban Vittem dőrén, … Olvass tovább
A kertben áll.Bús. Széteső.Belepi burján,mossa eső. A szitálólassú cseppekorrahegyérőllecsepegnek. Az embereknekKrisztust adott.Az emberek köztelhagyatott.
Csodákat próbáltam:arannyal, ezüsttelhivtam a népeket,jöjjenek énhozzám!Hiába, hiába,az arany nem kellett,az ezüst nem kellett,nem jöttek énhozzám. Elmondtam napontatíz hegyibeszédet,gyönyörü szavakat,igéző szavakat,hiába, hiába:egy fül sem fülelte,egy szív sem szíveltea hegyibeszédet. Tüzet is akartamrakni az erdőben:nyulacska ne fázzék,őzike ne fázzék, –hiába, hiába!Gyujtófám kilobbantés a tűz nem akartgyúlni az erdőben. …S egyszer csak maguktólgyűlnek az emberek,együgyű szavamtólsírásra fakadnak,ránéznem alig … Olvass tovább
Uram, olyan egyforma minden szolgád És oly egyforma minden templomod, S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra Keresztet tűznek-e vagy csillagot. Uram, én békén hagylak az imámmal, De Te se kívánj szívemtől semmit, Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor Mosta le rólam a Te törvényeid. Uram, teremtők vagyunk mind a ketten, Amily igaz, hogy a lelkem … Olvass tovább
Fogcsikorgató türelemmel, Összeszorított szájjal –Krisztus-követő bús próbálkozással,Majd daccal, lobbanóval,Fojtott igével és visszanyelt szóval,Tenyérrel, mely sima örökké,Csak a zsebben szorul ököllé –Keserű, tehetetlen nevetésselBékülve meg akármi rendeléssel –Nem csodálkozva már – és csodálkozva mégis,Hogy rajtunk ez is, az is megesett:Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan,Kínszenvedést virágzó életet.Ahogy lehet…Megalkuvás zsoltárát énekelve,Végtelen rabmenetben csak megyünk,Nincs semmi fegyverünk,Fegyvertelen a lelkünk … Olvass tovább
Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban, Néha állok, mint fosztott ág, szegényen Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy istenarc van eltemetve bennem, … Olvass tovább
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! Te nyitod rózsákot meg illatozásra, Néma fülemile torkát kiáltásra, Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba. Néked virágoznak bokrok, szép violák, Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak, Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak. Mert fáradság után füremedt tagokat Szép harmatos … Olvass tovább
Egy Szent Lélek nevű kereskedő Egykor sürgős, nagy rendelést adott. Jövünk száz sarkából a világnak Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog. Tevékkel vágtuk át a Szaharát, Drága portékánk részben megavult. De Szent Lélek már ezt így kivánta: Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult. Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk: Igemálhákkal rakott az agyunk. Miként igérted, vedd át az … Olvass tovább
A Lélek ünnepén A Lelket lesem én. A Lelket, amely több, mint költemény. A Lelket, amely sosem volt enyém. A Lelket, amely sosem lesz enyém. A Lélek ünnepén Szomorún zendül egyetlen igém: „Hogy születhetik újjá, aki vén?”…
Tudod, drága nagymamám minden évben van egy nap, mely sokkal különlegesebb, meghatóbb és titokzatosabb a többinél. Ez az Édesanyák napja! Hogy miért is másabb? Talán, mert őszintébb és igazabb érzések törnek felszínre, s talán, mert mindenkiről szól, hiszen anya és gyermek a világ. Azt hiszem mamikám soha eddig nem köszöntem meg Neked mindazt, amit értem … Olvass tovább