Ezernyi kis apró jellel tudattam, hogy létezem. Számlálgattad a napokat, vajon mikor érkezem? Később aztán ágyam mellett álmot hozott szép dalod. Hogyha néha nyűgös voltam, karod lágyan ringatott. Mint napfény a fellegek közt, szivárvány a rét felett, úgy hinted szét éltet adó, melengető fényedet. Akárhányszor születnék is, nem kellene más nekem, azt kívánnám századszor is, … Olvass tovább
Este jó, este jóeste mégis jó.Apa mosdik, anya főz,együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazékvíznótát fütyülbogárkarika foroga lámpa körül. A táncuk karikás,mint a koszorú,meg is hal egy kis bogár:mégse szomorú. Lassu tánc, lassu tánctáncol a plafon,el is érem már talán,olyan alacsony. De az ágy, meg a székmesszire szalad,mint a füst, elszállnak afekete falak. Nem … Olvass tovább
Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam, Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem … Olvass tovább
Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam
Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésen elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem – jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám … Olvass tovább
Üdvözölt Légy kedves ünnepTiszta szívek ünnepe!Ragyogjon be fehér fényedSzívünk – lelkünk mélyébe. Napsugárban angyalszárnyakLenge libbenése kél,És a szárnyuk és az arcukÉs az Úrnak fénye rajtukHófehér. Napsugáros köntösébenMég a föld is úgy örül!Tiszta napfény tündökléseJátszik az oltár körül.És megáll az áldozókonAz oltár lépcsőinélÉgi fénnyel tűz reájukHófehér. Boldogító örömévelEl fog édes érzelem,Égő sóhaj halk fohászaLebben át a … Olvass tovább
Hadd építek most egy templomot. Napkeletre nyúl a nagyhajó, s ha az első napfény ráragyog, jó. Kívül fehér, mint a tisztaság; belül tarka, mint a képzelet, pedig rajta semmi cifraság – gyermeklelkű épület! A tornya. Tornya egy, de büszke, szép torony s mint a kukorékoló kokas, tolja csőrét égbe hajnalon, s hinti a sok hangot … Olvass tovább
Ha belegondolunk jobb időpontra nem is lehetne tenni az anyák napja megünneplését, mint május első vasárnapjára. Ekkorra a természet már teljesen felébred téli álmából, a természet zöldbe borul, olyan kedves virágok nyílnak ki teljes pompával, mint az orgona, labdarózsa vagy a gyöngyvirág. Szinte érezzük, hogy ezeken a tavaszi vasárnapokon hálát kell adni valamiért, mindazért a … Olvass tovább
Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám.
Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem … Olvass tovább