Túrmezei Erzsébet – Feltámadt!

Egy édes titkom van nekem. Fénnyel betölti életem, mosolyra nyitja számat: a Megváltó feltámadt! Nem, nem maradt a sír ölén. Ujjongok az örömtől én, hisz nem vagyok már árva. Nincs többé sírba zárva. Velem van nappal, éjjelen. Mindig velem, mindig velem. Az úton Ő vezérel oltalmazó kezével. Virágok, illatozzatok! Húsvéti, tiszta fény ragyog elűzve minden … Olvass tovább

Hajdú Sára – A lélek imája

Mindenki lelkében létezik egy ima,Mit nem kell könyvből tanulnia.Elég ha a csendben némán elmerülS a szavak előtörnek oly rendületlenül. Mik aztán maguktól mondatokká válnak,Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.S lassan átjárják az egész lényed,Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded? A kezed is önkénytelen összekulcsolod,Ne bánd ha imádat némán ordítod.S ha könnyes már a szemed, mivel nézel … Olvass tovább

Reményik Sándor – Ha számbavetted

Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva. A legsikoltóbb seb talán nem az, Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán … Olvass tovább

Szeretet versek mindenkinek

A szeretetről rendszerint karácsony környékén szeretünk a legtöbbet beszélni. Abban az időszakban már-már elcsépelt módon mindenünnen ez folyik, a reklámokból, a Facebook megosztásokból ömlenek a szeretet versek, a plakátokról, boltok szórólapjaiból. Egy nagyon kényelmes marketing alap ez évről évre a kereskedelmi cégek számára, a szeretet nevében minél nagyobb fogyasztást generálni. Alapvetően el kell fogadnunk, hogy … Olvass tovább

Reményik Sándor – Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája… De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt, Gyökereimben: érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen – nem is éltem igazában. Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, Csak úgy éltem, mint árnyék a … Olvass tovább

Kone Orsolya – Az Atyához jöjjetek

Megrepedt, nádszál-életű emberek,a viharban rongyos zászlóként lebegéletetek, ne féljetek!Van, ki segít, aki szeret. Szilánkokra hullt, kettétört életek,jégtömbbe zárt, fagyott reményekkelámított szerencsétlenek,van, ki segít, ki befedez. Hamvadt gyertyaláng-életű emberek,akik nem adnak többé már meleget,kialudt zsarátnok helyek.Ne féljetek, csak kérjetek! Elveszett, tékozló szívű gyermekek,az Atyához jöjjetek! Ne féljetek!Könnyes lélekkel kérjetek!S ő megkönyörül, mert szeret.

Fórián Andrea – Éjfél előtt

Öt perc múlva éjfél. Megyek a nyirkos hegyi úton, zöldmohás kereszt a vállamon. Ha nem bírom, húzom. Felérek a hegytetőre, hol minden nesz a halál súlyos, kopott keresztem árván hever lábaimnál. Éjfél. Éjbe villan fel a büszke fény, keresztet nyújt egy láthatatlan óriás kéz felém. S, én lehajtott fejjel dadogva ígérem, fogadom, szent helyen tartom … Olvass tovább