Állok az Ég alatt, s nézem
mint ébrednek a csillagok.
Találgatom: Mit üzen nékem
mely épp fejem fölött ragyog…
Mesét üzen tán, s álmodást.
Ezer-szín, éji látomást.
Üzen millió szív-dobbanást ,
mit csak Isten hall: senki más.
Üzen tiszta, gyermeki mosolyt,
és üzen szerelmes szemvillanást…
Üzen induló, ártatlan Életet,
és megnyugvó, békés Végállomást…
Állok az Ég alatt, s figyelem
az ezernyi csillag-vallomást .
Isten felé nyújtom kezem,
és Felé nyújtok egy hálás,
hallhatatlan fohászt…
Nagyon tetszik, követlek máshol is: