Kosztolányi Dezső – A bal lator

Téged dalollak: vasderekú lator,jéggé fagyott dac, szótalan óriás,ki meghalál szégyen-keresztfáns nem hajolál meg a gyáva kínnak. Két ezredéve zúg le merész szavam,lantom favázát megszögezem vadul,s vasszívvel és csontos marokkalzord zivatart kavarok nagy öblén. Nyílt homlokú bűn, hősi, kemény, igaz,erényt pirító, tisztakezű gonosz –te hallgatál kővé meredten,míg az erény nyavalyogva koldult. Előtted állt a pálya szabad … Olvass tovább

Haraszti Sándor – Ez ember Isten Fia volt!

A munka kész, a megváltásnakcsodája elvégeztetett…A megváltó az átok fájánnagy kínok közt kiszenvedett.A nap letűnik fájdalmában,a föld remeg és zeng az ég.A bátor harcos félelmébenreszket, s a szeme fényben ég. A gúnyolódók ajka néma,szemük merően rámered,előbb még büszkén gúnyolódtak,most rémtől gyötört emberek.,A marcona, s érzéketlenkatona szíve feldobog:‘Az Isten Fia volt ez ember!’ – ennél többet … Olvass tovább

Ernst Lange – Békesség néktek!

Krisztus feltámadt!Valóban feltámadt!– hirdetik a sírnál járt asszonyok.De a tanítványok hitetlenülbezárkóznak. Zárt ajtók mögött idézgetikemlékeiket, csalódásaikat. Vádolják Istent,nem csalta-e megsaját magát és barátait?Nem tette-e őket nevetségessémindenki előtt? Vádolják a népet:hogyan ujjongott feléje,elfogadta segítségét,hallgatta igéit,aztán halálra ítélte. Vádolják önmagukat:Nem hagyták-e el Őtgyáván a bajban?! Zárt ajtók mögöttszállnak perbe Istennel, a világgal, önmagukkal. De Jézus behatol a … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Aki helyett a Krisztus vérezett

Emlékezem: Kemény bilincsbe verten, bénultan ültem a hideg kövön. Sötétség, bűn és vád töltötte lelkem, ijesztő csend kietlen börtönöm. Halál? Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt valami bennem. Életvágy talán. S akkor… szerettem volna összetörni bűnt és bilincset börtönöm falán… Neki az ajtó rozsdamart vasának sámsonkarokkal! Ki a fényre! Ki, ahol szabad mezők ujjongva várnak, s … Olvass tovább

Dsida Jenő – Husvétvárás

Husvét, husvét! a kábult emberekharsogva mennek templomi zászlókkaltüzes-piros nagyszombat alkonyán.Templomokból kibug az orgona.a világ ujjong, kongnak a harangokés körmenetre siet az anyám. Szobám sötétedik, nehéz szivems azt gondolom: be jó is lenne már,ha nem gunnyadnék többé pörlekedve,szivemnek sánta lába meggyógyulnas tüzes-piros nagyszombat alkonyánmehetnék egyszer én is körmenetre. Sok éve egyszer mentem az uccákon.Szememből lassan könny … Olvass tovább

Bódás János – Virágvasárnap

Csak hulljatok virágok, pálmaágakCsapongjon a piros szárnyú örömS higgyétek, hogy Dávid utódja jönSzabadságszerző győzelmes királynak. Ő… látja már, hogy messze mint a felleg,Fekete átok varjúraja várÉs szárnyra kap, s hogy nemsokára márKáromkodnak, akik most énekelnek Ő… tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,Nem marad bennük se remény, se hit… S … Olvass tovább

Bódás János – Húsvéti hit

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások, a húsvéti hit győzedelmes marad. Az Úr feltámadt, vallja millió szív, s nem roskad össze semmi súly alatt. Én nem hajlok a hitető beszédre, világcsalók előtt se hódolok, de tördelvén a titok néma zárát, csak azt hiszem, amit megtapasztalok. De mit nem érzek vak, süket kezemmel, s hová nem ér el … Olvass tovább

Reményik Sándor – Lefelé menet

„Elváltozék…” Köntöse, mint a hó.Olyan szép, hogy már-már félelmetes,Mégis: a hegyen lakni Vele jó.Maradni: örök fészket rakni volna jó.De nem lehet. Már sáppad a csoda,Az út megint a völgybe lehalad.Jézus a völgyben is Jézus marad.De jaj nekünk!Akik a völgybe Vele lemegyünk,Megszabadított szemű hegy-lakókCsak egy-egy csoda-percig lehetünk.Elfelejtjük az elsápadt csodát.És lenn, a gomolygó völgyi borúban,Az emberben, … Olvass tovább