A magyar költészet olyannyira szerteágazó, hogy komoly megpróbáltatás a műfajokat és stílusokat rendszerezni, beszéljünk akár klasszikus, akár kortárs költők műveiről.
Sok esetben fel sem tudjuk mérni, hogy milyen szellemi kincset tartunk a kezünkben, pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az írás és az olvasás „feltalálásával” az emberiség azt a kulcssfontosságú „eszközt” teremtette meg, ami elengedhetetlen az élethez.
A tudomány, az irodalom, ezen belül pedig a költészet az írásnak olyan magas szintű csodáját tárják elénk, ami előtt kénytelenek vagyunk – mi, egyszerű halandók – leborulni, és áhitattal csodálni, a mondatokból töltekezni, a szavak játéka mögé bekukkantani, és felfedezni újabb és újabb ajándékot, amit csak és kizárólag nekünk tartogat.
Az istenes versek specifikus részei a magyar költészetnek, emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül!
Hisz keresztyén/keresztény emberként elképzelhetetlennek tartunk egy-egy ünnepünket az odaillő istenes vers nélkül.
De nem kell ahhoz egyházi ünnepet ülnünk, hogy lélekmelegítő vagy lélekhűsítő hatását ne éreznénk egy-egy élethelyzethez szóló istenes versnek!
Csak olvasni kell, szorgalmasan, kitartóan, mert a versek neked, nekem íródtak!
A versek olvasása sokak számára nem tartozik a kedvenc időtöltések közé, főleg a fiatalok körében. Pedig a versek nemcsak szépek és érdekesek, hanem fejlesztik a nyelvi kifejezőképességet, a gondolkodást, az érzelmeket és a kreativitást is. Sok esetben konkrétan az az érzésem, mintha a világi trend beleértve az oktatást ezzel épp szembe menne. De vajon mennyit … Olvass tovább
Ülök a templomban, Búsan, s egyedül. A lámpának fénye Az arcomra vetül. Hideg van odakint, Bent sincsen jó idő. Fel kell jól öltözni, Hideg a levegő. Megszólal a harang, Jönnek az emberek. Nemsoká kezdődik Az Istentisztelet. Felcsendül az ének, Lelkipásztori szó, Igei üzenet, Amely üdvöt adó. Az Ige ad békét, Adjon szeretetet. Legyen hát most … Olvass tovább
Tükörbe nézz, ott van az ördög: ez az arccsont, ez a szemöldök, az üveges üres tekintet, ami belülről figyel minket, fészket rakott a koponyában, tőle mozog a nyelv a szájban, nélküle a test összetört rög: tükörbe nézz, ott van az ördög. 2. Tükörbe nézel, ott van Isten: pórusaidban, sejtjeidben, csak működik benned nyugodtan, nem bámulja … Olvass tovább
sikítva menekülő gondolatok után levegőt kapkodva rohansz. Reménytelen kegyetlenséggel szakítod ki valóságod horizontján nevetve integető Szentséget. Hogy a lelked barázdáiért felelős Egod önmagát megtagadó Éned isteninek született transzmutációja lehessen!
Te azt mondod, hogy lehetetlenÉs leereszted a kezed,Csüggedt-fásultan belenyugszol:Ha nem lehet, hát nem lehet!Te azt mondod, hogy lehetetlenS befagy az ajkad, a szíved,Már alig mersz, s kihal belőledMinden nagy, hősi lendület.S miattad dúlhat itt a gazság,Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,Hagyod, hadd rohanjon vesztébeDühödt őrültként a világ.Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;Se szó, se vér, se könny, … Olvass tovább
„Változtasd a köveket kenyerekké!” – Nem a sátán szól. Milliók zokogják. Egyetlen jajkiáltás a világ, Egyetlen kéztördelő mozdulat, Egyetlenegy roppant fenyegetés. A nyomorúság völgyei fölött A bosszúálló Isten hegyei Feltornyosulnak irgalmatlanul, Nem indulnak változni kenyerekké. „Változtasd a köveket kenyerekké!” Hallom én is a rettentő igét, Mint végítélet, úgy zuhan reám, Szíven talál, mint kővé vált … Olvass tovább
Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem. Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban, S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én … Olvass tovább
Mikor a szíved már csordultig tele,Mikor nem csönget rád soha senkise,Mikor sötét felhő borul életedre,Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!Nézz fel a magasba – reményteljesen,S fohászkodj: Mi atyánk, Ki vagy a mennyekben. Mikor a magányod ijesztően rád szakad,Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,Mikor körülvesz a durva szók özöne,Ó, … Olvass tovább
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyermekként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, Láttam a békét az emberek szívében, Láttam az erdőket fürödni a fényben. Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, Láttam az embert, és láttam … Olvass tovább
szívem úgy várja, lelkem kitárva, jöjj és öleld meg az édesanyád lelke úgy érzi, könnyéből vérzi, csak ejtsd ki e szót: óh, édesanyám! adj neki csókot, üde friss bókot, nevetve kövesd a lába nyomát, hallgass szavára, szíve hangjára, mert életénél is jobban imád!