admin Agg szót beszélek, megtanuld:Ha még oly szép is volt a múlt,S az emlék édes, mint a méz,Vissza ne nézz! Ha még úgy el is kérgedettAz eke szarván két kezed,Ki hátrafordul, rég tudod,Az átkozott. Áldott, aki előre néz.Szellő szemedbe fütyörész,Forró a föld, piros a menny:Előre menj! Míg a jövendőnek birodSzögezni márvány homlokod,Nincs addig darvadozni mért,Mi jön, … Olvass tovább
Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében,pedig a tölgyes nincsen már sehol,eltemette az idő homokjaa mulandóság mélyén valahol.De a szél, amely a port ráhordta,a szél időtlen.És ma is beszélIsten – Ábrahámmal, veled, vagy velem?Ki tudja azt, ha zúgni kezd a Szél?…Ábrahám az élmény melegévelaz őt megáldó Urral szemben áll,Aki elindultKéréssel marasztalja:– Ötven igazért is eljön a … Olvass tovább
Most te nem látsz belőlem egyebet,csak azt a fénylő kegyelemruhát,mely ráborulva sebre, gyöngeségre,fehéren, csillogón beföd.Szövése köd,de nem látsz rajta át.Nem látsz belőlem egyebet,csak ezt a fénylő kegyelemruhát. Én… én tudom: alatta, rejtve,fénnyel fedezve, elfelejtve,én… én tudom, hogy ki vagyok.Jaj, fekélyes bűnnel megvert,rab, gyáva, gyönge régi embertérzem mozdulni annyiszor méghófehér köntösöm alatt.De kegyelem borít el lágyan.Járhatok … Olvass tovább
Az idők folyamakiszáradt köröttem,szélvészek rohamamegtorpant mögöttem.Kinek képét hordtam,tekintse, mi voltams ime mivé lettem. Lám, szikkadt az ajkam,mint az ó-kút nyáron,lepel fekszik rajtam,mint hó a határon,évek fordulását,szerencse hullásáttöbbé sose várom. Ó de balga voltam,kincs után futottam,mennyit robotoltam,míg idejutottam:más hazába térekés a földi fényneknincs vására ottan. Kővé vált szemeimtöbbé nem mozognak,szűntelen könnyeimlelkemből buzognak:te irgalmas Isten,érdemed segítsena vészbe-jutottnak. … Olvass tovább
Nagy boldogság, nagy fájdalomNe látogasson engemet meg;Szelíd borongást adj, Uram,Szegény szivemnek! Vakító napfény bántana,Szilaj vihar tán összetépne,Szűrődjön át csak lelkemenBúm őszi fénye! Nem várok több tavaszt, Uram,De még az ősz rózsái nyílnak,És bár leáldozott napom,Van annyi csillag!
Uram, a szívem háladalba fog:Megköszönök Neked minden napot,Melyen szereteted érezhetem,Minden parányi fényt az életen,Minden vigaszt sivatag-út alatt,Minden mosolygó, meleg sugarat. Vihart ígérők bár a holnapok,Te vagy, aki a szívem biztatod!Ha ma egy porszem terhet hordozok,Talán Te holnap le is oldozod!Hogy adjak hálát, hogy te szüntelen,Amerre járok, ott vagy énvelem? Minden kicsiny madárka énekét,Minden bajt, mely … Olvass tovább
Dr. Nyírő Gyulának Szívfájdító tavasz.És olyan jó.És olyan jó.És mégis olyan jó.Most alkonyul.A fákFínom kis seprő-ágaikkalCsodás színekbe mártva állanakNagy-mozdulatlanul.Rügy ring az ágon,Ütemre ring,Hintáz az ág vele,Mint duzzadt, hálatelt kis szív, olyan.Ha pattanEz az egyetlen kicsi rügy az ágon:Talán elárad az egész világon.Az alkonyatnakFelváltva dalolnak A rádióS az erdőben egy feketerigó,S nem vesznek össze,Összezsonganak.Tavasz, szívfájdító.És olyan … Olvass tovább
Szeretnék énekelni Néked,Uram, nyisd meg ajkamat,hogy szent legyen mindig az ének,amely szívemből felfakad. Hadd zengjem, el, hogy százszor áldottkeresztednél ki megpihen,hadd zengjem el, hogy megtalált otts békére lelt az én szívem. Szeretném énekelni másnakhogy Néked énekelni jó,hogy életünk bús lázadás csak,míg el nem ér az égi Szó. Azt zengeni, a Szót a Szódat,mely életet adott … Olvass tovább
Ismeretlen szerző, Fordította: Bókay János Ujjongjatok, földi népek,A mennyország Istenének,Szolgáljátok vidám dallal,Boldogsággal, diadallal.Ő az, aki megalkotott,Megsegített, meghallgatott. –Mi vagyunk a kedves nyája,Kiknek a föld a tanyája. A kapuin menjetek be,Hála égjen szívetekbe’,Köszönjétek meg a kegyét,És áldjátok dicső nevét.Mert nagy az Ő kegyessége,Száll nemzetről nemzetségre,Hűséges és véghetetlenIrgalomban, szeretetben.
Köszönöm neked ezt a percet,én Istenem, hogy víg vagyok,hogy hó olvad a lágy barázdán,a mogyoró is bomlik sárgán,s az égből azúr-illatok felhője csap szívem tavábas vitorláit ezernyi célhajrázó hittel újra bontja;mint türelmetlen feslő bodzamelegszem napod fényinél, és azt hiszem, magamba mentemszent önzéssel mind a napod:mert valami pótolhatatlant,valami nagyot, halhatatlantkell tenni most míg fény ragyog; mintha … Olvass tovább